- Ő.. ő meg kicsoda? - kérdezte meglepetten Asako, abbahagyva Saya gyógyítását.
A lány háttal állt nekik, így nem látt őket. A ruhája egykor Shinigami egyenruha lehetett, de mostanra már alig maradt belőle valami.
- Ő..ő.. - kezdte Yuuji
- Hé te! Ki vagy? - kiáltott oda neki Asako
A lány meghallotta, és lassan hátrafordult. Zöld szemei semmit sem tükröztek.
- Sora.. - ejtette ki lassan a nevet Yuuji.
A fiú leblokkolt, nem tudott mozdulni a meglepődéstől. Nem tudta, hogy most álmodik-e, vagy tényleg jól lát. Farkasszemet nézett a lánnyal, a lány is vele. Sok ideig nem történt semmi.
- Tényleg.. te vagy az.. Sora? - kezdte.
A lány nem válaszolt, helyette elfordította a fejét és felnézett az égre.
- Ne menj el! - Yuuji elkezdett futni felé, ám Sora nem törődött vele. Szótlanul, egy Shunpou kíséretében eltűnt.
- Ő.. Tényleg Sora.. Ez a lélekenergia.. Az övé.. Bár kissé megváltozott.. Figyelj Asako.. - fordult felé - Vidd el innen Sayat, menjetek haza, és gyógyítsd meg őt kérlek. Pihenjetek -
- És te? -
- Én megkeresem Sorát - néz elszántan a fiú.
- Jó - többet nem is mond, furcsán elfordul, és eltűnik Sayaval.
Yuuji ekkor koncentrálni kezdett. Hirtelen megérzett egy halvány lélekenergiát a város nyugati része felől, ezért arra indult. Ám nem volt ott senki. Órákig keresgélt, bejárta a város minden zegét-zugát, de mindhiába. Keresés közben az ég lassan beborult, a város felett sötét fellegek lebegtek arra várva, hogy lezúdítsák tartalmukat az alattuk lévőekre. Senki sem mászkált az utcákon. Yuuji a város déli részén fekvő parkban volt.
- A francba - ütött bele egy fába dühében - Miért rejtőzködsz? Miért nem jössz végre elő? - lehajtotta a fejét, hogy ne látszódjanak a könnyei.
Ekkor eleredt az eső. Eleinte csak pár csepp volt, ám egyre több lett belőlük. Yuuji pár pillanat alatt csurom vizes lett.
- Tessék, most még ez is.. - mondta maga elé szomorúan.
Jó néhány percig állt így, gondolataiba merülve, ezért nem vette észre, az égen megnyíló Gargantát. Az átjáróból egy Menos lépett elő, és egyenesen Yuujit vette célba. Kilőtt rá egy Cerot.
- Mi a.. - riadt fel Yuuji és fordult hátra. Ám későn, a Cero eltalálta. Pár méterrel odébb érkezett a földre, teste számos sebből vérzett. Nehézkesen fölállt, és előhúzta a kardját.
"Francba, így nem tudok harcolni.. Még az előző sérüléseim se gyógyultak be" - ráncolta össze a szemöldökét és szorította össze a fogait.
A Menos újabb Cero kilövésére készült.
- Na azt nem hagyom! - kiáltott fel a fiú, és felugrott, hogy végezzen vele, ám a Menos hirtelen meglendítette egyik karját. Mint egy rongybaba, úgy repült át Yuuji 3 fán. Ismét a földön feküdt. A légzése szabálytalan volt, vért köpött fel. Nem törődve sérüléseivel, ismét felállt, ám nagyon nehezen ment neki. A Menos eközben becélozta őt, és kilőtte a Cerot. Yuuji a szeme sarkából látta a felé közeledő lánglabdát, ám már nem volt ideje kivédeni vagy elugrani. Szinte látta maga előtt leperegni az életét, becsukta a szemeit. Várta, hogy elérje és porrá égesse őt a támadás. Várt, és várt, ám nem történt semmi. Kinyitotta a szemeit, hogy megtudja, mi történt. Sora állt háttal előtte, kezében egy karddal, és hatástalanította a Cerot. Ezután hihetetlen gyorsasággal felugrott a Menos fejéhez és szétvágta a maszkját. A Menos hangos ordítással bomlott szét.
A lány ezután elrakta a kardját a tartójába, és a fiúra nézett. Yuuji még mindig nem hitt a szemének. De aztán hirtelen éles fájdalom hasított az oldalába, és térdre esett. Sora habozva elindult felé, kezét a kard markolatán tartva. Közelebb érve azonban látta, hogy a fiúnak nincs ártó szándéka, segítségre szorul. Lehajolt hozzá, és fölsegítette.
- Köszö... - kezdte Yuuji, ám egy hirtelen jött köhögésroham belé fojtotta a szót.
- Ne beszélj - szólalt meg most először a lány. Hangja rideg és határozott volt, tekintete nem árulkodott érzelmekről. Yuuji karja alá bújt, és lassan elindult vele.
A fiú érezte a lány testének melegét, ám mégis fázott. Sorára támaszkodva eljutottak a park másik felére, innen már nem tudott tovább menni, alig állt a lábán. Sora körülnézett, és meglátott egy faházat az egyik magas fa tetején. Yuujira nézett, majd ismét a fára, mérlegelve a távolságot. Aztán hirtelen, egy szó nélkül felugrott vele a tetejére, be a kis házikóba. Körülnézett a meglepően nagy területen, majd az egyik sarokban óvatosan fekvő állapotba helyezte Yuujit. A fiú bőrén érezte, hogy tűzforró, a teste is reszketett, a sebei még mindig véreztek. Lassan megfordult, és elindult kifelé.
- Ne.. ne hagyj itt.. - mondta halkan Yuuji és felemelte az egyik karját, hogy utána nyúljon. Sora még egy pillanatra visszanézett, majd leugrott. Ekkor Yuuji elvesztette az eszméletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése