2011. március 18., péntek

3. rész - Keserű felismerés

- Ne.. ne hagyj itt.. - mondta halkan Yuuji és felemelte az egyik karját, hogy utána nyúljon. Sora még egy pillanatra visszanézett, majd leugrott. Ekkor Yuuji elvesztette az eszméletét.

Yuuji
- Ne, ne öljétek meg! Inkább engem, mint őt! - rohantam a szörnyek felé, ám egy centivel sem lettem közelebb. Sőt, a szörnyek egyre inkább távolodtak tőlem. Hallottam a lány halálsikolyát, majd hirtelen vér fröccsent az arcomra. Az árnyak felfalták a testét, nem tehetettem érte semmit. 
- Soraaaaaaaaaa! - kiáltottam fel fájdalommal teli hangon.

Ekkor egy hűvös érintést éreztem a homlokomon, és lassan kinyitottam a szemeimet. 

"Hát persze, csak álom volt" - sóhajtottam, majd körülnéztem.
Egy sötét helyiségben voltam, a földön feküdtem. Felakartam ülni, ám valaki óvatosan visszanyomott.
- Nem szabad fölkelned - hallottam meg az oly ismerős hangot, és felé fordítottam a fejem.
Értetlenül ránéztem, és arra gondoltam, hogy biztos most is álmodok. Ugyanis Sora volt ott mellettem, és éppen egy rongyot nedvesített be a mellette lévő tál vízben. Ekkor feltűnt, hogy már nincs is olyan hideg. Magamra néztem, és láttam, hogy a testemen takarók vannak.
- Visszajöttél? - kérdeztem még mindig hitetlenkedve.
- Ha magadra hagytalak volna, pillanatokon belül meghaltál volna - mondta, miközben kicsavarta a vizet a rongyból. - Most pedig próbálj ne mozdulni - 
Félig lehúzta rólam a takarókat, és elkezdte kigombolni az egyenruhámat. 
- Mit csinálsz? - kérdeztem, és éreztem, hogy kezdek vörösödni.
- Ki kell tisztítani a sebeidet - 
- Jah.. Oké.. - mondtam zavartan, közben próbáltam másfelé nézni.
- Miért, mit hittél? - kérdezte, mikor egy pillanatra megállt.
- Semmit ^o^" -
Kissé összeráncolta, majd felhúzta az egyik szemöldökét, de folytatta. Miután sikerült levennie a fölsőmet, hozzáérintette az első sebhez a rongyot.
- Au, ez csíp - szisszentem fel.
- Gyógynövénykivonat is van a vízben - 
- Hol találtál gyógynövényt? -
- Itt lent, a fa alatt - válaszolta könnyedén, és egy újabb sebet kezdett tisztogatni.
- Azt akarod mondani, hogy egy fán vagyunk? -néztem körül jobban a kis helyen.
- Igen - 
- Oké ._. 
A rongy pillanatok alatt véres lett, ezért többször is ki kellett mosnia. Miután végzett, fáslit szedett elő a háta mögül, és igyekezett betekerni vele, ám nem sikerült. Fel kellett ülnöm hozzá, ami elég nehezen ment. De végül csak sikerült, és betudott kötözni, majd óvatosan visszafeküdtem és betakart. Ezután fölállt, és elindult a kijárat felé.
- Ugye nem akarsz elmenni? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Ez a célom.. - 
- Ne menj el.. Kérlek.. Maradj itt velem - könyörögtem neki.
Ő megállt a nyílásnál, és előbb rám, majd kifelé nézett. Mielőtt bármit is szólhatott volna, egy villám hasított keresztül az égen, és rögtön ezután követte egy hangos mennydörgés. 
- Látod, az idő is ellened van - mondtam 
- Azt hiszed egy kis vihar megakadályozhat a távozásban? - kezdte, ám észrevette kétségbeesett tekintetemet. - De.. Talán nem árt, ha mégis maradok -
- Köszönöm - sóhajtottam megkönnyebbülten.
Visszalépett, és leült az egyik sarokban, hátát a falnak vetette. 
- Miért nem jössz közelebb? - kérdeztem
- Itt is jó - válaszolt ridegen
- Hmm.. - néztem meg jobban, és láttam, hogy remeg. - Sora, te fázol! -
- Kibírom -
- Legalább egy takarót teríts magadra -
- Mondtam, hogy kibírom - emelte föl a hangját
- Miért vagy ilyen? - kérdeztem szomorúan. - Régen sosem beszéltél így velem -
- Régen? - kapta fel a fejét - Ezek szerint ismersz? 
- Igen - néztem rá meglepődve - Kiskorunk óta barátok vagyunk.. Vagyis voltunk.. Amíg meg nem haltál.. -
- Meg..haltam..? - 
- Igen.. Feláldoztad az életed, hogy megmentsd Soul Society-t és az ott élőket - szomorodtam el az emléktől, majd vidámabban folytattam. - De most újra itt vagy. Feltámadtál, vagy valami hasonló - 
- Szóval meghaltam.. - révedt maga elé -
- Igen. De most már minden rendben, hisz újra élsz - mosolyogtam rá. - Együtt visszamegyünk SS-be, és újra találkozhatsz a többiekkel. Hogy fognak örülni.. -
- SS? Többiek? -
- Igen. Ne mondd, hogy elfelejtetted őket -
- Nem mondom. Ugyanis semmire és senkire sem emlékszem - nézett egyenesen a szemembe.
- Sen..kire..? - döbbentem meg. - Még.. rám se? -
- Rád se. Nem tudom, ki vagy. Viszont ezek szerint te pontosan ismersz engem - villant meg ridegen a szeme.
- Igen.. Te vagy Mizuky Sora.. A legjobb barátom.. -





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése